2.rész(Sora-Anna)

"Néha olyan körülményekbe képzeljük magunkat, amilyet az isteni gondviselés egyáltalán nem szabott ránk; félünk ezernyi szenvedéstől, amelyek közül soha egyetlenegyet sem kell átélnünk."

C.H.Spurgeon

-Fázom.-mondtam vacogva.

Ekkor öt fiú lépett elő az egyik járatból.Rémülten léptem hátra.

-Ki..kik vagytok?-kérdeztem.

-Ezt mi is kérdezhetnénk.Behatoltatok a területünkre.-morgott egy fiú.

-Nem tudtunk hová menni.-mondta WoBin.

-És fázunk.-tettem hozzá.

-Jó!-lépett oda MoMo-hoz az egyik fiú.-Akkor a nem kívánatos dolgoktól vizes ruháktól megszabadulunk.-kezdte el kibontani a lány bikini felsőjét.

-Nem!-kiáltotta WoBin és már majdnem leesett róla a melltartó, amikor odakapott.

-Héj, haver!Állíts magadon!Örüljünk, hogy ennyi ruha is van rajtuk.-mondta egy másik.Az egyikük kapta magát és elrohant.Nem tudom, hová és hogy jutott ki a jégesőben a 20-30 méterről.

-Mit kerestek erre?-kérdezte egy fiú Csumitól, mivel én halálra voltam rémülve, WoBin pedig mindjárt felrobban.

-Minden szombaton...

-Mi közöd hozzá?!-kérdezte dühösen MoMo.

-Jól van na!Meg ne egyél!

Pár perc múlva újra megjelent az a srác, aki elszaladt.

-Ezek a tieitek?-kérdezte, miközben egy kupac ruhát nyújtott felénk.Csak némán felvettük, úgy a vizes fürdőruhára.

Órák múlva

Végre elállt az eső.

-Kérdezhetek valamit?-fordult felém a legfiatalabb srác.-Egy kiránduláshoz miért kell smink?-kérdezte.

Próbáltam viccesre venni az egészet.

-Mert ha meglát egy mókus, nehogy megfulladjon a mogyorótól.-mondta.-Na, végre elállt az eső!Mehetünk!-fordultam WoBinékhez.

Már éppen készültem kimászni a barlangból, amikor az a srác visszarántott.

-Mi van?-néztem rá.

-Nem mehettek el!-mondta a másik.

-Na, idefigyeljetek!Én erre nem érek rá.Holnap fontos koncertem lesz.Tudjátok mennyi pénzt vesztene a kiadóm, ha kihagynám?!Ne is álmodjatok arról, hogy itt fogok maradni!-keltem ki magamból.-Te meg engedj el!-löktem el magamtól a fiút, mire ő rázkódva a földre esett és pár pillanat múlva egy farkassá változott át.

-Ez meg?..-kérdezte ChuMii.

A fiú morogva fordult felém.A szemében ott volt a méreg és az ölési kényszer.Ledermedtem.Csak ő volt és én.Háttérzajkén WoBin és ChuMii sikítását hallottam.

-Óvatosan lépj egyet hátra!-mondta az egyik srác.Engedelmeskedtem.Aztán elvitték onnan a farkast.Az egyik járatba mentek.ChuMii és WoBin automatikusan odaléptek hozzám és megöleltem.Remegő lábakkal álltam.

Kis idő múlva újra visszajöttek.A fiatal fiú már nyugodtabbnak tűnt.

-Ti...ti most...vagy csak...ő?-kérdezte Csumi rémülten.

-Mi mind.-válaszolt egyikük.

-Na, jó!Ha nem itt, akkor arra biztos van kiút.-rohantam el a járatok felé.

Az egész hely visszhangzik.A lábaim koppanását háromszor hallom vissza.Mindenhonnan vízcseppek loccsanását hallani.Már azt sem tudom, hol vagyok és merre van a visszaút.Segítség!Eltévedtem...

1.rész(WoBin-Bia)

"A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet, s a benne lelt öröm."

Richard Bach

-Sora, kész vagy már?-kiáltott fel húga szobájába ChuMii.

-Itt vagyok!-futott le a lépcsőn a komolytalan lány.

-Na végre!-morogtam.-Egy kirándulásra miért kell smink?-mértem végig Sorát.

-Jaj, ne morogj már!Jó lesz, hidd el!-mosolygott biztatóan ChuMii.

-Ha te mondod...-vontam vállat.

Én és a Lee testvérpár egy bérelt házban élünk.Már majdnem megvan a pénz az igazi lakásra, ami csak a hármunké lesz.ChuMii a szüleitől nemrég kapott egy kocsit, és már a jogsija is megvan.Én már készülök rá, de Sora...enyhén kifejezve éli a maga kis világát.

Minden szombaton kirándulni megyünk(mondanom sem kell, utálom).Csak ilyenkor vagyunk együtt, hiszen én jogot hallgatok, Sora magántanuló(beindult énekesi karrierje), ChuMii pedig nappal óvónő, este nyelvvizsgákra készül.

Most egy közeli erdőbe tartunk, ahol állítólag van egy gyönyörű vízesés.És visszhangok.Kicsi korom óta imádom a visszhangokat.Amikor egyedül voltam folyton azt képzeltem, hogy egy barlangban vagyok, és egymás után többször hallom a hangomat, pedig csak egyszer ejtem ki azt a bizonyos szót.De miután a szüleim meghaltak, már nem voltam ugyanaz a lány...a Lee testvérek magukhoz vettek, és mindenben támogattak.De soha nem leszek már ugyanaz a vidám, mosolygós lány, aki akkor voltam.
Mintha személyiséget cseréltem volna Sora'val.Neki is volt egy 'emós' korszaka.
Beültünk a kocsiba.Én az anyósülésre, Sora a sötétített ablakú hátsó részre(van pár őrült rajongója).Kicsi nyomogatni kezdte a telefonját, MiMi pedig beindította a motort.
-Hugi, ugye nem teszed ki twitterre, hogy kirándulni megyünk?-kérdezte a visszapillantó tükörre nézve.
-De.-vonta meg a vállát Sora.
-Tudod, hogy csak szombaton tudunk hármasban lenni!Ne rontsd el!-kiáltott rá nővére.
-Most miért?-flegmáskodott Kicsi.
-Más sem hiányzik a nyakunkra, mint a rajongók.Nem írhatod ki, vita lezárva!-indultunk el a kocsival.
-ChuMii, ne mondd meg, mit csináljak!Kiteszem azt kész.-durcázott Sora.
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-Sora add már ide azt a rohadt telefont!-kiáltottam mérgesen, majd hátranyúltam a telefonért.Kikapcsoltam, és a kesztyűtartóba tettem.Az út további része csendesen telt el.Sora duzzogott, ChuMii vezetett, én pedig elmélyültem a gondolataimban.
-Unatkozom.-sóhajtozott látványosan Kicsi.-Visszakapom a telómat?-kérdezte.
-Nem!-vágta rá egyszerre MiMivel.
-Mrpf..-morgott Sora.
ChuMii ráfordult az autópályára.Korán volt még, ezért nem volt túl nagy forgalom.Csak egy terepjáró, pár családi autó és két kamion.
Aztán letértünk az autópályáról, majd ráfordultunk egy földútra.
-Szétmegy a gumi.-mondta Sora.
-Jövőhéten le akarom cseréltetni.És mielőtt újra megszólalnál, megkérlek, hogy ne köss bele mindenbe!-válaszolt Csumi.
-Most ideges vagy?-kuncogott Kicsi.
-Én?Halál nyugodt vagyok, hugi.
Végre megérkeztünk az erdőhöz.Nagyon...zöld volt.ChuMii leparkolt az erdő széléhez.
-Hmm...érzitek ezt a jó, friss levegőt?-kérdezte becsukott szemmel Mimi, amikor kiszálltunk a kocsiból.
-Ez a természet.-mosolyodtam el.
-Vége mosolyog!Jaj!-ölelt meg Kicsi,
Muszáj volt elnevetnem magam.
-Történelmi pillanat.-fényképezett le vigyorogva Csumi.
-Na, menjünk már!-motyogtam szégyenlősen.
Elővettem a térképet, a Lee testvérek pedig a piknikes felszerelést hozták.Egy kicsit gyalogoltunk, majd amikor az erdő közepén jártunk, körbenéztünk.
-Elvileg...itt kellene lennie a vízesésnek.-bámultam a térképet, majd vettem egy 180°-s fordulatot.
-Ez...gyönyörű.-tátotta a száját Sora.
Ott volt a vízesés.Egy nagy folyó, türkizkék vízzel és mögötte az óriási vízesés, aminek köszönhetősen soha sem marad száraz a folyó.
-Szerintetek igaz az, hogy a vízesések mögött barlang van?-kérdeztem.
-Majd kiderül.-mosolygott sejtelmesen Mimi.-De!Előbb együnk..
Lepakoltunk a kis tisztásra a folyó előtt 15 méterre.
-ChuMii egy szenyát légyszi'!-fordultam barátnőmhöz, aki megdobott egy sonkás-sajtos szendviccsel.
-Uhh...én tele vagyok.-feküdt hanyatt Sora.
-Én is.De..-mosolyodtam el kajánul.Rámásztam Kicsire és csikizni kezdtem.10 perc múlva már mindhárman fáradtan dőltünk ki.
-Nem akarunk fürdeni?-kérdeztem.
-De!-vágta rá két barátnőm.
Még szerencse, hogy indulás előtt ChuMii gyorsan betette a bikiniket..bár anélkül is megoldottuk volna valahogy.
-Csajok!...Nincs törölköző.-húzta a száját Sora.
-Na, és?Szép az idő, majd kifekszünk napozni-vont vállat Csumi.
A kocsiban átöltöztünk és rögtön belevetettük magunkat a vízbe.Egy csomót hülyéskedtünk, és újra boldog lehettem...
-Lányok, ideje kiszállni a vízből!-néztem fel az égre.-Vihar közeledik.
-Szaladás!-kiáltotta Sora, majd futásnak eredt.
Pár perccel később jégeső verte csupasz hátunkat.
-Nem igaz!-dühöngött Mimi a kocsinál.
-Mi a baj?-kérdezte megszeppenve Sora.
-A sárba süllyedt a kocsi.-nyavajgott.
-Próbáljuk kitolni!-javasoltam.
-Felesleges.Meg sem moccan.-rázta a fejét Sora.
-Van egy ötletem!Míg a vihar meg nem áll, addig talán keressünk valami búvóhelyet..-mondta ChuMii.
-Kocsi?
-Ha beülünk, még jobban elsüllyed.-magyarázta.-A barlangra gondoltam.
-Milyen barlangra?vágtunk nagyon értelmes fejet Kicsivel.
A vízesés mögött van.mondta türelmetlenül Mimi.
-Honnan tudod?-kérdezte a húga.
-Nem mindegy?!Menjünk már, mert a jég szétverte a hátam!-kiabálta Csumi.
-Ú, tényleg!-kaptam testrészeimhez védekezőleg.
Gyorsan visszaszaladtunk a tisztáshoz.ChuMiival az élen óvatosan mászni kezdtünk fel a vízesésen.
-Segítség!-kiáltotta a hátam mögül Kicsi.-Megcsúszott a lábam.-motyogta halálra váltan.
Gyorsan felhúztam.Félelmetesen magasan voltunk.
Tényleg volt egy barlang a vízesés mögött.
-Van itt valaki?-kérdeztem.Hangom visszhangzott az üres térben.Több járata is volt.
-Fázom.-mondtam vacogva Sora.
Ám ekkor....