"Néha olyan körülményekbe képzeljük magunkat, amilyet az isteni gondviselés egyáltalán nem szabott ránk; félünk ezernyi szenvedéstől, amelyek közül soha egyetlenegyet sem kell átélnünk."
C.H.Spurgeon
-Fázom.-mondtam vacogva.
Ekkor öt fiú lépett elő az egyik járatból.Rémülten léptem hátra.
-Ki..kik vagytok?-kérdeztem.
-Ezt mi is kérdezhetnénk.Behatoltatok a területünkre.-morgott egy fiú.
-Nem tudtunk hová menni.-mondta WoBin.
-És fázunk.-tettem hozzá.
-Jó!-lépett oda MoMo-hoz az egyik fiú.-Akkor a nem kívánatos dolgoktól vizes ruháktól megszabadulunk.-kezdte el kibontani a lány bikini felsőjét.
-Nem!-kiáltotta WoBin és már majdnem leesett róla a melltartó, amikor odakapott.
-Héj, haver!Állíts magadon!Örüljünk, hogy ennyi ruha is van rajtuk.-mondta egy másik.Az egyikük kapta magát és elrohant.Nem tudom, hová és hogy jutott ki a jégesőben a 20-30 méterről.
-Mit kerestek erre?-kérdezte egy fiú Csumitól, mivel én halálra voltam rémülve, WoBin pedig mindjárt felrobban.
-Minden szombaton...
-Mi közöd hozzá?!-kérdezte dühösen MoMo.
-Jól van na!Meg ne egyél!
Pár perc múlva újra megjelent az a srác, aki elszaladt.
-Ezek a tieitek?-kérdezte, miközben egy kupac ruhát nyújtott felénk.Csak némán felvettük, úgy a vizes fürdőruhára.
Órák múlva
Végre elállt az eső.
-Kérdezhetek valamit?-fordult felém a legfiatalabb srác.-Egy kiránduláshoz miért kell smink?-kérdezte.
Próbáltam viccesre venni az egészet.
-Mert ha meglát egy mókus, nehogy megfulladjon a mogyorótól.-mondta.-Na, végre elállt az eső!Mehetünk!-fordultam WoBinékhez.
Már éppen készültem kimászni a barlangból, amikor az a srác visszarántott.
-Mi van?-néztem rá.
-Nem mehettek el!-mondta a másik.
-Na, idefigyeljetek!Én erre nem érek rá.Holnap fontos koncertem lesz.Tudjátok mennyi pénzt vesztene a kiadóm, ha kihagynám?!Ne is álmodjatok arról, hogy itt fogok maradni!-keltem ki magamból.-Te meg engedj el!-löktem el magamtól a fiút, mire ő rázkódva a földre esett és pár pillanat múlva egy farkassá változott át.
-Ez meg?..-kérdezte ChuMii.
A fiú morogva fordult felém.A szemében ott volt a méreg és az ölési kényszer.Ledermedtem.Csak ő volt és én.Háttérzajkén WoBin és ChuMii sikítását hallottam.
-Óvatosan lépj egyet hátra!-mondta az egyik srác.Engedelmeskedtem.Aztán elvitték onnan a farkast.Az egyik járatba mentek.ChuMii és WoBin automatikusan odaléptek hozzám és megöleltem.Remegő lábakkal álltam.
Kis idő múlva újra visszajöttek.A fiatal fiú már nyugodtabbnak tűnt.
-Ti...ti most...vagy csak...ő?-kérdezte Csumi rémülten.
-Mi mind.-válaszolt egyikük.
-Na, jó!Ha nem itt, akkor arra biztos van kiút.-rohantam el a járatok felé.
Az egész hely visszhangzik.A lábaim koppanását háromszor hallom vissza.Mindenhonnan vízcseppek loccsanását hallani.Már azt sem tudom, hol vagyok és merre van a visszaút.Segítség!Eltévedtem...
